|
Új
advent
Jelenések
könyve 7,9-10; 13-14
Karácsony előtt gyakran lehet hallani keresztyénektől,
hogy készülünk az Úr Jézus visszajövetelére, tisztogatjuk
lelki ruhánkat, hogy majd ha jön készen legyünk.
Én is így voltam ezzel sokáig, de egyszer rá kellett jönnöm,
hogy ha én tisztogatom a lelki ruhámat az még mind foltosabb
lesz.
Úgy húsz egy néhány évvel ezelőtt,
míg kínlódtam a folt
eltüntetésével, láttam egy filmet. Ennek az
egyik epizódja arról szólt, hogy egy
uralkodót vártak haza egy erős középkori
várba, és a testőrök egy csoportja szép
fehér posztóból készült
díszruhában, kivonult a várból az
uralkodó fogadására. Ahogy kiértek a
várból az uralkodó ellenségeinek egy
csoportja, sárral és más szennyes dolgokkal
dobálta meg a csapatot, beszennyezve azok ruháit. A
testőrök belátták, hogy így nem
állhatnak az uralkodó elé, gyorsan tisztogatni
kezdték ruháikat, de minél jobban igyekeztek,
annál jobban elkenték a foltokat s a ruhájuk
annál szennyesebb lett. Végül a várban maradt
parancsnok segítette ki őket úgy, hogy tiszta
ruhát küldött nekik, amit ők gyorsan felvettek
és úgy várhatták uralkodójukat.
Valamikor én is szép, új fehér ruhát
kaptam megváltómtól a kereszt alatt, mert Ő
"magára vette szennyes ruhámat" és én
boldogan indultam Öt várni. Az élet viharában
lelkem ellensége támadott, nem tudott elejteni, mert ő
legyőzött ellenség, de a harcokban foltos lett a
szép ruhám. Mikor ezt felismertem szorgalmasan kezdtem
tisztogatni, de az eredmény az volt, mint a testőrök
esetében. Minél jobban szerettem volna, hogy tiszta
legyen annál foltosabb lett.
Mikor láttam ezt az epizódot rögtön
világos lett előttem, hogy nem én kell tisztogassam
foltos ruhámat, mert az aki nékem ingyen kegyelemből
adta, kész azt kicserélni, áldott vére
által megtisztítani. Jöttem hozzá
bűnbánattal és valóban az történt:
Új ruhát kaptam.
Azóta teltek az évek, és nagyon sokszor azt kellett észrevegyem,
hogy az élet viharában újból folt esett lelki ruhámon,
de már tudtam, mit kell tennem. Hozzá jöttem és kegyelmesen
mindig kicserélte foltos ruhámat.
Most az év elején újból úgy álltam meg előtte, mint akinek
semmi érdeme nincs, és kértem, hogy újítsa meg ismét lelki
ruhámat, mert, bár elmúlt karácsony de én új adventet
szeretnék kezdeni, tiszta lélekkel várni az Ö ígéretének
beteljesedését.
Tarts önvizsgálatot, nézd meg nem foltos-e az
Úrtól kapott lelki ruhád. Ne kínlódj
a folt eltüntetésével, jöjj újból
Őhozzá, vár rád, kész
megújítani, felöltöztetni tiszta ünnepi
ruhába. Az év elején kezdjünk új
adventet, várjuk Őt és az Ő ígéreteinek a
beteljesedését tiszta szívvel, örömmel.
…Amit eggyel a kicsinyek közül…
"Akkor
így szól a király a jobb keze felől
állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai,
örököljétek a világ kezdete óta
számotokra elkészített országot.
Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok,
jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és
felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben
voltam, és eljöttetek hozzám.
Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk
téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni,
hogy innod adtunk volna?
Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy
mezítelennek, hogy felruháztunk volna?
Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna
hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom
néktek, amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is
a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."
"Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek
előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített
örök tűzre.
Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem
adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be,
mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam,
börtönben voltam, és nem látogattatok meg.
Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk
téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek,
betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked?
Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem
tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem
nem tettétek meg." (Máté 25,34-46)
........................................
Karácsonyeste
nagy izgalom van a gyülekezeti teremben összesereglett
gyermekek között. Örömmel készülnek a szolgálatra, mert
tudják, utána csomagosztás is lesz.
Végül, a zsúfolásig megtelt teremben,
elkezdődik a szolgálat, amely arról szól, hogy
két testvérhez beígérkezett az Úr
Jézus karácsonyi vendégnek. Nagyon
készült a két testvér,
türelmetlenül várták az
érkezését, de csak a postás és egy
szegény koldus látogatta meg őket, kiket szeretettel
megvendégelték, de szomorkodtak, amiért az
Úr Jézus nem jött el. Másnap üzenetet
kaptak az Úr Jézustól, melyben
megköszöni, hogy a postás és a koldus
személyében megvendégelték Őt. A gyerekek
szolgálata után a prédikátor
felhívja a gyülekezet figyelmét, hogy az
árvák és szegények szeretetével az
Úr Jézus iránti szeretetünket mutathatjuk
meg, és azok megvendégelésével magát
az Úr Jézus vendégeljük meg.
.......................................
Karácsony
napján újból együtt van a gyülekezet. A
zsúfolt, meleg teremben, jól öltözött
emberek, örömmel hallgatják karácsony
csodálatos történetét. Az igehirdetés
elején, az előszobába bejön egy rongyos,
szomorú szemű tíz év körüli
kisfiú. Nagyon fázik és fél, mégis a
nagyterem lengőajtajának a nyílásához
lép, és tágranyílt szemekkel
csodálja a szépen felöltöztetett
karácsonyfát, a ragyogó díszeket, és
a padokban ülők vidám arcát. Nem sokáig
tehette ezt, mert a gyülekezet rendfenntartója észre
vette, - aki attól tartott, hogy a fiú lopni jött -,
hozzá lépett és határozott szavakkal a
kapun kívülre tessékelte a gyereket.
…Bent folyt tovább a karácsonyi Istentisztelet.
|