Nem azt tartom a legfontosabbnak az életemben, hogy a baptista gyülekezetbe járok, hanem azt, hogy szeretnék teljes életemmel Isten akarata szerint élni, az evangéliumok, a Jézus Krisztus tanítása szerint. Persze ez nem kis feladat, embereknél lehetetlen - ahogy maga Jézus Krisztus mondja.

Van egy fogalom, amelyről az emberek ma nem szívesen beszélnek: a bűn. Ez a szó azt rejti magában, hogy nem azért vagyunk a világban, hogy úgy éljünk, ahogy jónak látjuk, hanem az ember főfeladata Istent imádni, Isten parancsolatai szerint élni. 

Az emberek jó része ma szinte teljesen Isten nélkül képzeli el az életet. Ennek eredménye meg is látszik a világban: háborúk, gyűlölet, teljes társadalmi-gazdasági zűrzavar. Jézus Krisztus és a Biblia arról tanít, hogy aki nem Istennek szolgál, akarva-akaratlanul a bűn, a gonoszság és végső soron a személyesen létező Sátán uralma alá kerül.

Jézus Krisztus nagyon sokat beszél még valamiről, amiről úgyszintén nem szívesen veszünk tudomást: Isten ítéletéről, arról, hogy lesz egy nap, amikor Isten megítél mindenkit aszerint, hogy hogyan élt, mit tett életében. Akik nem hittek benne, akik nem szeretették Istent, és akik ezáltal engedték, hogy a bűn, a Sátán uralmat vegyen az életük felett, a pokolra az örök szenvedés és gyötrelem helyére kerülnek. Hiszi ezt még valaki napjainkban? Jézus Krisztus erről beszél - nem is keveset. 

Én is úgy voltam húsz éves koromban, mint sokan. Vallásos voltam, de nem tartottam magamat rosszabbnak másoknál. Végső soron sok rosszat nem cselekedtem. És nem véltem, hogy Istenre túl sokat kellene gondolnom a hétköznapokban. Valahányszor azonban magamba fordultam, mégis éreztem a bűn súlyát a lelkiismeretemben. Hogy a cselekedeteim nem Isten szerintiek, és a szívem mélyén gonoszság lakozik. Hogy az életem nincs rendben - teljes egészében rossz irányban haladok. Hogy amikor Isten ítélete elé kerülök, halálom után a pokolra jutok. Mindezeket a gondolatokat természetesen mások előtt semmiképpen sem vallottam volna meg, és én is csak félig-meddig vettem komolyan. 

Akkor volt, hogy húsz évesen, a kezembe került egy könyv, amely olyan fiatalokról írt, akik teljes egészében Istent szolgálják: kapcsolatba is kerültem ilyen fiatalokkal, és elkezdtem olvasni az Újszövetséget.

Isten hívását éreztem, hogy adjam át az életem egészen neki. Sokat alkudoztam, amíg eljutottam odáig: „Istenem, itt vagyok, nem bírok tovább nélküled élni, legyen meg a te akaratod az életemben, teljesen neked akarok szolgálni!” Ez volt életem legfontosabb döntése. 

Amint az Újszövetséget olvastam, fokozatosan megértettem, elfogadtam és elhittem: 

A mi cselekedeteink gonoszak - minden ember így születik. Jézus Krisztus azért jött el a világba kétezer évvel ezelőtt és halt kereszthalált, mert mi olyan távol vagyunk Istentől, annyira elképzelhetetlenül mélyen a Gonosz hatalma alatt állunk - sehogy másként nem kerülhettünk volna Isten közelébe.

Az evangélium örömhír: Jézus Krisztus kereszthalálával megváltott bennünket. Aki Jézus Krisztusban hisz, annak Isten bűnbocsánatot ad, nem kell többé félnie Isten ítéletétől, mert halála után Isten befogadja országába, a mennyországba. De Isten csak annak ad bűnbocsánatot, bűnös állapotából való helyreállítást, aki átadja az életét Neki, és teljes életével igyekszik Őt szolgálni.

Amióta Istenhez fordultam, eltelt több mint 20 év. Mégis minden napon ugyanaz a nagy kihívás az éltemben:

Az emberi természetünk nagyon távol van Istentől. Minden nap megállni imádságban Isten előtt, és kérni a kegyelmet, hogy az Ő akarata szerint éljem az életet, amit tőle kaptam. 

vissza