Bevezető: A Biblia fontossága és használata
A Biblia nagyon fontos a keresztyén életben és szolgálatban.
A szolgálattevőnek ismernie és élnie kell a Bibliát.
A Szentírás képezi úgy a lelki életünk,
mint a lelki szolgálatunk alapját is.
Mit hiszünk a Bibliáról?
Hisszük,
hogy a Szentírás (az Ószövetség 39 és az Újszövetség 27 könyve) Isten kinyilatkoztatott Igéje.
E művet a Szentlélektől ihletett emberek írásaiból az egyház a Lélek ösztönzésére és útmutatása szerint állította össze.
Isten gondviselése a Szentírás könyveit – keletkezésük és továbbadásuk során – minden lényeges hibától megőrizte.
A Szentírás – részleteiben és egészében – a legtökéletesebb isteni igazságot közli velünk.
Belőle megismerhetjük Istent,
az örök élethez vezető utat,
és azokat az elveket,
amelyek alapján Isten meg fogja ítélni az emberiséget.
A teljes Írás – összefüggéseiben és a Szentlélek világosságában értelmezve – a keresztyén hitélet tévedhetetlen és kielégítő szabályozója,
legfőbb tanácsadónk a mindennapi élet dolgaiban és a legtökéletesebb próbakő,
amellyel minden emberi hagyományt,
tanítást és gyakorlatot megvizsgálhatunk.
(Baptista Hitvallás – 1967)
A biblia görög eredetű szó,
azt jelenti:
könyvek.
Ez helyes is,
mert a Biblia valójában 66 könyvből álló gyűjtemény,
„kis könyvtár”.
1.
A Biblia keletkezése
A Biblia könyveit egy hosszú időszakon keresztül (kb.
1500 év) írták Isten kiválasztott emberei.
A könyveket (tekercseket) először külön-külön,
majd összegyűjtve használták – az ószövetségi,
majd az újszövetségi könyvek megírása után – a keresztyén egyház istentiszteletein és tanításaiban.
A Biblia keletkezésében megjelölhetjük Isten kijelentésének,
a könyvek megírásának,
és a könyvek összegyűjtésének szakaszát.
a.
Isten kijelentése
Mielőtt a Biblia könyveit megírták volna,
Isten kijelentette magát az embereknek.
Ez vagy úgy történt,
hogy szólt az emberekhez,
vagy úgy,
hogy tett valamit népe életében,
és a tettei által ismertette meg magát.
Ezekből a kijelentésekből megismerhetjük,
hogy milyen Isten,
és hogy mi a terve az emberekkel.
Kijelentés nélkül,
saját okoskodásából az ember soha nem tudja megismerni sem Istent,
sem pedig az ő üdvözítő tervét.
Ezért van szükség a kijelentésre,
hogy maga Isten közölje velünk,
hogy milyen ő,
milyenek vagyunk mi,
és hogy mi a terve velünk,
emberekkel.
Isten az ószövetség idején kijelentette magát a zsidó népnek,
különleges vezetőknek,
prófétáknak és tanítóknak.
Az ószövetség az az időszak,
ami a kezdetektől Jézus Krisztus születéséig tart,
és a zsidó nép történetét foglalja magába.
Ezt az időszakot azért nevezzük ószövetségnek,
mert ebben a szakaszban Isten szövetséget kötött a zsidókkal.
Az ószövetséget az újszövetség követi,
mert Isten Jézus Krisztus által egy másik (új) szövetséget kötött az emberekkel.
Isten ószövetségben tett kijelentései kiegészülnek és beteljesednek az újszövetségben,
amikor Isten Jézus Krisztus által jelentette ki magát az embereknek.
Az újszövetség az Úr Jézus Krisztus életének és az egyháznak az időszaka.
Az ószövetségi kijelentést a Jézus Krisztusban kapott kijelentés fényében kell értelmeznünk.
b.
A szent könyvek megírása
Isten kiválasztott embereket indított arra,
hogy leírják azokat az eseményeket,
amelyek által Isten kijelentette magát,
és azokat a beszédeket,
amiket szólt az emberekhez.
A megörökítés sokszor később történt,
mint ahogy a leírt események megtörténtek,
vagy a leírt beszédek elhangzottak.
Ezért a szent írók vagy más írott forrásokra,
vagy azokra az értesülésekre támaszkodtak,
amiket másoktól hallottak.
Bizonyos dolgokat maga Isten jelentett ki az íróknak.
Hogy az írók az igazságot és a történeteket a valósághoz híven írják le,
Isten Lelke segített nekik.
Azt mondjuk,
hogy Isten Lelke ihlette (vagy sugalmazta) a szent írókat,
így a Szentírás könyvei ihletett könyvek.
Mivel a Biblia könyveit a szent írók szerezték a Szentlélek segítségével,
ezért azt mondjuk,
hogy a Biblia emberi és isteni könyv ugyanabban az időben.
c.
A Biblia könyveinek összegyűjtése
A Biblia könyveit egyenként,
egymástól külön írták,
és először nem képeztek egy gyűjteményt.
A Biblia könyveivel egy időben más vallásos témájú könyveket is írtak azokról az eseményekről,
amelyekről a bibliai könyvek szólnak.
Ezek azonban nem ihletett könyvek,
azaz nem a Szentlélek segítségével lettek megfogalmazva.
Ezért olyan tanításokat is tartalmaznak,
amelyek nem szerepelnek a Biblia könyveiben,
vagy éppenséggel ellenkeznek azokkal.
Izráel népének,
majd később az újszövetségi gyülekezetnek ki kellett választania ezek közül azokat,
amelyek ihletettek voltak.
Ezek a könyvek lettek a keresztyének szent könyvei (Biblia),
és ezek képezték az életük és tanításuk alapját.
A könyvek összegyűjtése és kiválasztása hosszadalmas folyamat volt úgy az ószövetségi,
mint az újszövetségi könyvek esetében.
Azokat az ószövetségi könyveket tartották ihletetteknek,
amelyeknek a tanítása megfelelt a törvény és a próféták tanításának.
Az újszövetség könyveit az alapján tartották ihletettnek,
hogy tanításuk megfelel-e az apostolok tanításának,
és hogy keletkezésükben az apostoloknak volt-e valamilyen szerepük.
Azt a folyamatot,
amelyben a könyveket összegyűjtötték,
és elismerték ihletettségüket,
kanonizálásnak nevezzük.
Az így elfogadott könyvek kanonikusak,
ami azt jelenti,
hogy mércét képeznek Isten népe számára abban,
hogy mit higgyenek,
és hogyan éljenek.
A „kanon” régi szó,
ami mértéket jelent.
2.
A Biblia tulajdonságai
A Biblia különleges könyv.
Különleges az eredete,
mert emberek írták ugyan,
de Isten Lelkének ihletésére lett írva.
Különleges abban is,
ahogyan használjuk.
Nem ismeretek megszerzésére,
hanem arra használjuk,
hogy Isten szóljon hozzánk,
és hogy megértsük,
mit akar tőlünk Isten.
A Bibliát elsősorban két tulajdonsága teszi különlegessé:
hogy szent és tévedhetetlen.
a.
A Biblia szent
A Biblia azért szent,
mert Isten „félretette”,
vagyis arra szánta,
hogy kijelentését ezen keresztül közvetítse számunkra.
Amit Isten tett és mondott a múltban,
azt a Bibliából mi is megtudhatjuk,
mert fel van jegyezve számunkra.
Az a Szentlélek,
aki ihlette a Szentírást,
személyessé teszi számunkra is a Biblia üzenetét.
Ezért Isten a Biblián keresztül szól hozzánk.
A Biblia szentsége abban is megnyilvánul,
hogy Isten jellemét mutatja be nekünk,
ahogyan a múltban kijelentette magát az embereknek.
Mivel Isten szent,
ezért a Szentírás is szent.
Isten nagyságát és dicsőségét a természetben is lehet látni (Róm 1,20),
de szentségét csak a Szentírásból ismerhetjük meg.
b.
A Biblia tévedhetetlen
A Biblia,
amikor kijelenti Isten jellemét és tervét,
nem téved abban,
amit állít,
hanem az igazságot mondja.
Ezért megbízható számunkra,
úgy a tanítására nézve,
mint életünk vezetésére,
útmutatására nézve.
Aki életét a Szentírásra építi,
az nem szégyenül meg,
aki pedig más alapra épít,
annak az élete csődöt mond.
Az ég és a föld elmúlik,
de az én beszédeim nem múlnak el.
(Mt 24,35)
További ige:
Mt 7, 24-27
3.
A Biblia célja
A Bibliában sok tájékoztatás van,
így az emberi ismeret gazdag tárházát is képezi.
A Biblia az egyik legrégebbi irodalmi gyűjtemény,
vannak benne történelmi,
földrajzi és tudományos adatok is.
Az emberek ezeket az értesüléseket is felhasználhatják,
de tudnunk kell,
hogy a Szentírás elsődleges célja lelki természetű.
Isten azért adta nekünk igéjét,
hogy üdvözüljünk,
megszentelődjünk és megismerjük akaratát.
a.
Tanúskodik az Isten kijelentéséről
Egyedül csak a Biblián keresztül ismerhetjük meg megbízható módon,
hogyan jelentette ki magát Isten.
Különösen gondolunk itt az Úr Jézus Krisztusban adott kijelentésre.
Maga az ige tesz bizonyságot erről:
„Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által,
ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk,
akit örökösévé tett mindeneknek…” (Zsid 1,1-2).
További igék:
Mk 9,7;
Jn 12,49
b.
Megmutatja az üdvösség útját
Az Isten azért jelentette ki magát nekünk,
hogy üdvözüljünk.
Valójában csak az ismeri Istent,
aki kapcsolatba kerül vele.
Istenről tudni,
és Istent ismerni két különböző dolog.
Istent személyesen ismerni üdvösséget jelent.
Mivel a Biblia megismerteti velünk Istent,
azok,
akik hisznek benne,
üdvösséget nyernek.
Ti azért kutatjátok az Írásokat,
mert azt gondoljátok,
hogy azokban van az örök életetek:
pedig azok rólam tesznek bizonyságot… (Jn 5,39)
További ige:
Róm 1,16
c.
Szentségre nevel
Isten igéjével élve és azt megtartva megszentelődik az ember élete.
A szentségnek a célja,
hogy Jézus Krisztushoz legyünk hasonlóak,
aki megmutatta nekünk,
hogyan kell Istennek tetsző életet élni.
Mert Isten igéje élő és ható,
élesebb minden kétélű kardnál,
és áthatol az elme és a lélek,
az ízületek és a velők szétválásáig,
és megítéli a szív gondolatait és szándékait.
Nincsen olyan teremtmény,
amely rejtve volna előtte… (Zsid 4,12).
További igék:
Jn 17,17; 2Tim 3,16-17; 1Pt 1,23
4.
A Biblia használata
a.
A Biblia megismerése
Ha a Biblia Isten szavát tartalmazza számunkra,
nagyon fontos azt kellőképpen ismerni,
a szívünkben és elménkben megtartani.
Isten igéjét megismerjük,
ha azt rendszeresen olvassuk,
tanulmányozzuk és elmélkedünk fölötte.
A rendszeres olvasás azt jelenti,
hogy naponként elolvasunk egy szakaszt az igéből,
aminek alapján imádkozunk.
Ide tartozik az is,
hogy a Bibliának valamely könyvét folyamatosan elolvassuk.
A tanulmányozás egy igeszakasz mélyebb és részletesebb vizsgálata,
hogy annak tanítását megértsük.
Lehet egy témát is tanulmányozni,
amikor a Bibliából több szakaszt vizsgálunk meg,
ahol ugyanarról a témáról van szó.
A bibliatanulmányozásunk eredményeit lejegyzetelhetjük magunknak,
hogy később újra elolvashassuk.
Az ige fölötti elmélkedés egy rövid szakasz lassú olvasását jelenti,
amikor mélyen elgondolkozunk az olvasottakon,
és azon,
hogy azok miként kapcsolódnak életünkhöz.
Az elmélkedésnél nem az elolvasott szöveg mennyisége a fontos,
hanem az elgondolkodás,
és az ige életünkre való hatásának felismerése.
Szívembe zártam beszédedet,
hogy ne vétkezzem ellened (Zsolt 119,11).
További igék:
Józs 1,8;
Kol 3,16
b.
Az ige megtartása
Az igét nemcsak ismerni kell,
hanem meg is kell tartani.
Tulajdonképpen ne azért akarjuk megismerni az igét,
hogy másokat tanítsunk vagy megítéljünk vele,
hanem azért,
hogy a magunk életét ismerjük fel,
és megváltozzunk,
és hogy Isten szóljon hozzánk.
Nagy felelősség az igét ismerni,
és mégsem cselekedni.
Legyetek az igének cselekvői,
ne csupán hallgatói,
hogy be ne csapjátok magatokat.
Mert ha valaki csak hallgatója az igének,
de nem cselekszi,
olyan,
mint az az ember,
aki a tükörben nézi meg az arcát.
Megnézi ugyan magát,
de elmegy,
és nyomban el is felejti,
hogy milyen volt (Jak 1,22-24).
További ige:
Lk 12,47-48
Az ige megtartása állandó törekvésünk kell,
hogy legyen.
Ezt nem a magunk erejéből,
hanem a Szentlélek által tudjuk megtenni.
c.
Az ige hirdetése
Miután megismertük és megtartottuk Isten igéjét,
hirdetnünk is kell azt.
Meg kell osztanunk az emberekkel az igét,
mert csak ez által tudnak megtérni,
és a lelki életben fejlődni.
Sok gondolat és tanítás van a világon,
de ezek közül egyik által sem üdvözül az ember,
csak Isten igéje által.
Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében,
tetszett Istennek,
hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket (1Kor 1,21).
További igék:
Mk 16,15;
Róm 1,16; 10,14; 2Tim 4,1-5
Az ige hirdetése minden hívő feladata,
amit örömmel és hűségesen kell végeznünk.
Ismétlő kérdések
- Milyen szakaszokban keletkezett a Biblia?
- Milyen tulajdonságokkal rendelkezik a Biblia?
- Miért adta nekünk Isten a Bibliát?
Feladatok
- A következő találkozásig használd hűségesen a Bibliát: olvasd, tanulmányozd és elmélkedj fölötte. Légy kész arra, hogy az igével való élésed tapasztalatait megoszd testvéreiddel a következő találkozáskor!
- Tanuld meg a Biblia könyveinek sorrendjét!