zenehallgatas

 

 

 

 

 

 

       

Bartha István
1929-2004

 

(A gyülekezet lelkipásztora 1969-1990 között)

Bartha István 1929. december 1én született Kalotaszentkirályon, Bartha Ferenc és Borbála kilencgyermekes családjának negyedik gyermekeként. A család anyagiakban nem bővölködött, magáénak tudhatta az Istenben vetett hit drága értékét. Ebben a kegyes baptista családban, ahol az édesapa gyülekezeti vén minőségben lelkipásztori munkát is végzett, figyelt fel arra, hogy az Urat szeretni és szolgálni kegyelmes kiváltság.

Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, ezt követően a bánffyhunyadi Polgári Iskolában tanult tovább 1941-1945 között, amely időszakot lelkileg az elhidegülés jellemezte. Jóllehet kirívó bűnöket nem követett el, barátai előtt gyakran szégyellte, hogy hívő szülők gyermeke. A gyülekezettől sem akart elszakadni, ezért 1946 pünkösd másodnapján, szülőfalujában, szabadtéri bemerítésben részesült.

Középfokú tanulmányait a kolozsvári Unitárius Kollégiumban folytatta. Az iskola híres volt magas oktatási szintjéről, de szellemi légkörét a hitetlenség jellemezte. Ennek szele Istvánt is magával ragadta, úgyhogy Kolozsvárra kerülése után két évvel már nem látogatta a baptista gyülekezetet.

1950-ben felvételizett a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Filológiai Karának magyar nyelv és irodalom szakára. Az első évben nagy harc dúlt benne Isten létezésével kapcsolatban: őrlődött a gyermekkorában elfogadott bibliai tanítások és az egyetemen tanult marxizmus között. Sokszor elvonult egyegy csendes helyre, és arra kérte Istent, ha valóban létezik, jelentse ki magát neki.

1951. januárjában kórházba került. A gondozó diakonissza nővérek és a látogató testvérek szeretete – közöttük a gyülekezet akkori lelkipásztoráé, Dénes Ferencé – Istenhez vonzotta Bartha Istvánt. Felgyógyulása után a kolozsvári gyülekezet rendszeres látogatója lett és külsőbelső gyógyulás után békességet nyert több évi belső vívódás után.

Az egyetem elvégzése után úgy érezte, az Úr lelkipásztori munkára hívja. Jelentkezett is a Bukaresti Teológiai Szemináriumba 1954 őszén. Harmad éves teológushallgató korában már meghívást kapott szülőföldje gyülekezetei részéről. Így szolgált egy évet a bánffyhunyadi körzetben, majd a negyedév elvégzése után, 1960. január 3-án lelkipásztorrá is avatták.

Bartha István 1957. október 26-án kötött házasságot Ferenc Ibolyával, aki a Brassó melletti krizbai gyülekezetből származott. Ibolya nem csak házastársa volt, de hűséges munkatársa is a lelki szolgálatban. Házasságukat Isten három gyermekkel áldotta meg Zitával, Annamáriával és Istvánnal, kik mindannyian hívő gyülekezetekben szolgálják az Urat.

Bartha István testvérünk 1969-ig pásztorolta a bánffyhunyadi körzet baptista gyülekezeteit. A több mint 10 évi szolgálat legkiemelkedőbb mozzanata testvérünk számára a lelki ébredéssel való megismerkedése és kapcsolata lett, ami gyökeresen megváltoztatta életét és szolgálatát. Az addigi nehézkes és szinte sikertelen szolgálatot egy gazdagabb, mozgalmasabb korszak váltotta fel, miután egy imaközösségben Isten Lelke hatalmasan megragadta, új lendületet, erőt és bátorságot adott neki a szolgálatra. Ettől kezdve ő is az ébredési mozgalom egy szolgája lett.

Szatmáron 1969 augusztusában kezdte meg lelkipásztori munkáját és 1990-ig, nyugdíjba vonulásáig végezte. A hetvenes évek második felében ébredés indult a gyülekezetben, amit Bartha testvér hűséges szolgálata is előkészített. A hatósági zaklatás, és a gyakran zavargó közösségi élet kihívásai mellett is tapasztalta az Úr védelmét és kegyelmét. A nehéz idők ellenére is felvirágzott a gyülekezeti élet, megerősödött az ifjúsági munka, imaházak épültek és kezdett megjelenni a misszió.
Bartha István 1977-1989 között az országos baptista vezetőségben is tevékenykedett, ez a feladat gyakori utazásokat igényelt Bukarestbe és az ország különböző gyülekezetébe.

Jelentős irodalmi munkássága is. Testvérek c. könyve az erdélyi anabaptistákról szól. 2003-ban adták ki Isten oltalmában c. művét a romániai magyar baptisták történetéről. Nyugdíjas éveiben a Szeretet baptista lapnak több éven át szerkesztője volt.
Szolgálatban való hűsége és Isten iránti ragaszkodása legyen példa mi számunkra is!

Kovács József, lp. Nagybánya