 |
"Láttam
az Urat… "
A keresztyénség e kiemelkedő ünnepén, amikor
az Úr Jézus Krisztus feltámadására
emlékezünk, jót és szépet
kívánunk egymásnak. Istentől kapott kegyelem
szerint néhány gondolatot én is megosztok
önökkel, amit a Szentírásból
beépített a feltámadt Krisztus életembe.
Magdalai
Mária húsvétja sokat jelent számomra,
akiről a János evangéliuma 20. részében
olvasunk. "Elment Magdalai Mária,
és hírül adta a tanítványoknak: láttam az Urat!"
áll a 18. versben. Minden lényeges, ami húsvétban is történt
az Úr Jézus Krisztussal és a vele kapcsolatba került vagy
kerülő emberekkel. Most főleg három igazság ragadta meg
figyelmemet, ami vigasztalást, bátorítást és örömet jelent
mindenkinek, aki átéli. Miért ne tapasztalhatná meg Ön
is éppen ez ünnepen?
A
feltámadott Krisztus érdeklődik szomorúságunk okairól.
"Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" (15
v.)
Az Úr Jézus úgy szeretett, hogy
életét adta érte, értünk, hogy
bűneinktől és ördögi
megkötözöttségeinktől megszabadítson. Neki
szíve ügye a mi szomorúságunk.
Máriának nagy keserűséget jelentett, hogy nem
tapasztalta az élő Megváltó
közösségét. Ezt tudta az Úr,
letörölte könnyeit, mert biztosította
jelenlétéről.
Nevén
szólítja síró asszonytanítványát.
A sírkertből a tanítvány nő nem akar távozni hiteles bizonyosság
nélkül. Azt gondolta, talán a kertész vitte el az Ő Urát.
Vegyes érzésekkel, mélységes megszomorodással, egyedül
a Megváltót hiányoló lelkülettel jár, kesereg azon az
alig világosodó reggelen. Egyszer csak nevén szólítja
az Úr: Mária, és ő felkiált: "Rabbóni" vagyis
drága Mesterem. Felismeri Őt, és minden helyreáll a szívében.
Mintha mondaná: nem veszítettem el, Ő él! Nem vádolhat
múltam miatt a Gonosz. Él a Megváltóm, Oltalmazóm, a Hatalmas
Úr. Egyedül csak Vele van értelme az életemnek!
Ebből
a megtapasztalásból kapja a megbízatást: "menj
az én testvéreimhez és mondd meg nekik: …"(17/b v.)
Ő pedig már életstílusként, hitelesen vitte az örömhírt:
"Láttam az Urat…! "
Kedves
olvasóim, testvéreim és barátaim!
Nekünk is hiányzik Jézus - akár
tudomásul vesszük, akár nem -, ha nem
élünk Vele áldott szellemi
közösségben. A külső ünneplés nem
mindig és mindenkinél párosul igazi
feltámadott krisztusi élettel. Sajnos nagyon sokan
érzik és tudják ezt, de nincs erejük
változtatni. A feltámadott Úr Jézus
Krisztus ereje elég a változáshoz. Szeretetteljes
tanácsom, kívánságom, ne
próbáljuk mással pótolni Őt, az Isten
Fiát. Ő szabadít meg a
Krisztus-pótlóktól, még az ünnep
alkalmával is. Egyszerű, de nagyszerű lesz ünnepünk.
Már itt e földön letöröl az Isten
szemeinkről sok könnyet, és az
örökkévalóságot nem a
sírás és rívás helyén
töltjük, hanem a feltámadottak boldog
környezetében. Ott eltöröl szemeinkről minden
könnyet.
Ez
a húsvét lényege. Ilyen tartalommal teljes áldott húsvétot
kívánok mindenkinek, amelyet csak a Feltámadott Hős adhat
meg.
Jézus
él, Halleluja!
Vékás
Zoltán
(A
cikk a Szatmári Friss Újság 2007. április 7-i számában
jelent meg)
|
