Vissza a tartalomjegyzékhez
2. Győzelem a bűn felett
‏‏‎
Hisszük,
hogy a bűn uralma alatt élő ember megváltása kegyelemből,
Jézus Krisztusnak,
Isten egyszülött Fiának közbenjáró áldozata által történt.
Ő az isteni törvény követelményeit önként és engedelmesen betöltve,
kereszthalálával teljes engesztelést szerzett bűneinkért,
harmadnapon feltámadt megigazulásunkért,
azután fölment a mennybe,
és az Atya jobbján – mint egyetlen közbenjáró Isten és ember között – esedezik érettünk.
Baptista Hitvallás
Amikor megtérünk Istenhez,
abban a pillanatban meglátunk néhány bűnt az életünkben,
és megvalljuk Istennek.
Ugyanakkor kérjük,
hogy fogadjon el bennünket,
hogy Isten gyermekei legyünk.
Hit által el is fogadhatjuk a megbocsátást és azt,
hogy Isten gyermekei vagyunk.
Akik pedig befogadták,
azokat felhatalmazta arra,
hogy Isten gyermekeivé legyenek;
mindazokat,
akik hisznek az ő nevében,
akik nem vérből,
sem a test,
sem a férfi akaratából,
hanem Istentől születtek.
Jn 1,12-13
A megtérésünkkel azonban megkezdődik egy lelki harc a bűn ellen.
Amikor bemegyünk a sötétből egy kivilágított szobába,
akkor vesszük csak észre,
hogy milyen szennyesek vagyunk.
Hasonlóképpen,
amikor megtérésünk által Isten fényébe kerülünk,
akkor ismerjük fel igazán magunkról,
hogy mennyire bűnösök vagyunk.
Megtért emberként azonban rendelkezésünkre állnak azok az erőforrások,
amelyekkel küzdhetünk és győzhetünk a bűn felett.
a. A bűn felismerése
Bűneinket a Szentlélek és az ige világosságában fedezzük fel.
Ezért örömmel kell olvasnunk a Bibliát és engednünk kell,
hogy a Szentlélek világosítsa meg elménket:
Mert Isten igéje élő és ható,
élesebb minden kétélű kardnál,
és áthatol az elme és a lélek,
az ízületek és a velők szétválásáig,
és megítéli a szív gondolatait és szándékait.
Nincsen olyan teremtmény,
amely rejtve volna előtte,
sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt.
Neki kell majd számot adnunk.
Zsid 4,12-13
További ige: Zsolt 119,105
Amíg a bűnben éltünk,
nem láttuk azokat a bűnöket,
amelyek megkötöztek,
és amelyek „befészkelték magukat” a lelkünkbe.
Lelkileg vakok voltunk,
de most már kezdünk látni.
Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította,
mert hitetlenek,
és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát,
aki az Isten képmása.
2Kor 4,4
További igék: 1Jn 2,11; 1Kor 2,14
Ezért történt,
hogy amíg nem voltunk megtérve,
addig a Sátán akaratát tettük,
amikor a saját kívánságaink és akaratunk szerint éltünk.
Természetes volt számunkra,
hogy bűnben éljünk.
Titeket is életre keltett,
akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt,
amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint;
igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez,
ahhoz a lélekhez,
amely most az engedetlenség fiaiban működik.
Ef 2,1-3
A gondolkodásunk és életünk csak azután alakul át,
miután újjászülettünk.
A megtérés nagy fordulat volt életünkben,
mert akkor határoztuk el,
hogy Isten lesz az első életünkben.
Az életünk,
értékeink és gondolkodásunk megváltozása idővel (folyamatosan) történik.
… ne igazodjatok e világhoz,
hanem változzatok meg értelmetek megújulásával,
hogy megítélhessétek:
mi az Isten akarata,
mi az,
ami jó,
ami neki tetsző és tökéletes.
Róm 12,2
További ige: Ef 4,20-24
Megtérésünk után az a feladatunk,
hogy komolyan kitárjuk magunkat Isten átformáló munkájának a Szentlélek és az ige által,
hogy értelmünkben,
érzelmeinkben és akaratunkban változást hozzon,
vagyis megszenteljen.
Készségeseknek kell lennünk arra,
hogy Isten a kívánt változásokat hozza meg az életünkben.
Készségünket abban mutatjuk meg,
ha őszintén megvizsgáljuk életünket az ige tükrében.
Ez azt jelenti,
hogy rendszeresen olvassuk a Bibliát,
hogy felismerhessük és elhagyhassuk bűneinket.
Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak,
szeretteim,
tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól,
és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.
2Kor 7,1
További ige: Jak 1,21-25
Az őszinte vizsgálódás oda fog vezetni,
hogy bűneinket konkrétan felismerjük és megvalljuk.
Amíg csak általánosan vagyunk bűnösek,
nem tudunk megszabadulni bűneinktől,
és nem is tudunk ellenük harcolni.
Ezért konkrétan valljuk meg bűneinket,
amiket cselekedetben,
gondolatban vagy szóban követtünk el.
Ide tartoznak a „szem kívánságai”,
és a szívünkben lévő sötétség (gonosz vágyak,
keserűségek,
harag,
stb.)
is.
Mert mindaz,
ami a világban van,
a test kívánsága,
a szem kívánsága,
és az élettel való kérkedés,
nem az Atyától,
hanem a világtól van.
1Ján 2,16
További igék: Mt 5,28; Mk 7,20-23
b. A bűnbánat
A bűnbánat jelent megkeseredést és érzelmi bánkódást is,
de mindenekfölött az akaratunkkal kapcsolatos.
A bűnbánat határozott elfordulást jelent a bűntől,
és teljes odafordulást Jézus Krisztushoz.
A bűnbánat tehát az a készség,
hogy bűneinktől elszakadjunk,
felismerjük az elkövetett bűn súlyát (komolyságát),
és bánjuk,
hogy elkövettük azt.
A bűn azért olyan komoly dolog,
mert miatta elkárhozunk,
és az elválaszt bennünket Istentől.
Isten ellen vétkezni nagyon komoly dolog.
Az emberek ellen elkövetett bűn bűn Isten ellen is,
mert ő azt akarja,
hogy az emberekkel szeretetben és jóságban éljünk.
A bűnbánatban szégyenkezés is van,
és az a sajnálkozás,
hogy bárcsak ne tettük volna meg!
Ez segít abban,
hogy máskor ne vétkezzünk.
Az igazi bűnbánatban az fáj nekünk,
hogy megbántottuk Istent,
és nem attól félünk csupán,
hogy milyen rossz következményei lesznek bűneinknek.
Ha csak azért bánjuk a bűnt,
mert számunkra kellemetlen,
vagy rossz következménye van,
az nem igazi bűnbánat.
Zsolt 51,6
A bűnbánat csak akkor teljes,
ha a bűntől el is fordulunk,
és nem tesszük tovább.
Hogy mondhatná valaki,
hogy bánja bűneit,
ha tovább is abban akar élni!
Tartsatok tehát bűnbánatot,
és térjetek meg,
hogy eltöröltessenek a ti bűneitek.
ApCsel 3,19
További ige: ApCsel 2,40
c. A bűnvallás
A Biblia szerint a bűnvallás azt jelenti,
hogy egyetértünk Istennel a bűneinkkel kapcsolatban.
Elmondjuk neki,
hogy azokat,
amiket igéje elítél,
mi is rossznak tartjuk.
Ugyanúgy vélekedünk a bűneinkről,
ahogyan ő.
A bűnvallás a bűnbocsánat előfeltétele.
Nem elég felismerni,
de meg is kell vallani a bűnt ahhoz,
hogy bocsánatot nyerjünk.
Ha megvalljuk bűneinket,
hű és igaz ő:
megbocsátja bűneinket,
és megtisztít minket minden gonoszságtól.
1Ján 1,9
További ige: Zsolt 32,5
Amikor megvalljuk bűneinket,
meg kell neveznünk azokat Isten előtt,
és meg kell mondanunk neki,
hogy elhagyjuk a megnevezett bűneinket.
Mivel a bűneinket nem úgy „általában” követtük el,
hanem konkrét dolgokban,
ezért ugyancsak konkrétan,
néven nevezve kell megvallanunk azokat.
Aki takargatja vétkeit,
annak nem lesz jó vége,
aki pedig megvallja és elhagyja,
az irgalmat nyer.
Péld 28,13
Bűneinket nemcsak magunkban,
Isten előtt kell megvallanunk,
hanem Istennek a testvérek jelenlétében is.
Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket,
és imádkozzatok egymásért,
hogy meggyógyuljatok.
Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.
Jak 5,16
További ige: Mk 1,5
Amikor bűneinket megvalljuk,
akkor ezzel valójában kijelentjük Isten és az emberek előtt,
hogy Isten igaz,
mi vagyunk a bűnösök,
és hogy keressük az ő bocsánatát.
Egyedül ellened vétkeztem,
azt tettem,
amit rossznak látsz.
Ezért igazad van,
ha szólsz,
és jogos az ítéleted.
Zsolt51,4
Akárcsak megtérésünkkor,
a bűnnel való harcban teljesen el kell fordulnunk a bűntől,
és el kell hagynunk azt.
A megvallott,
de el nem hagyott bűn nincs megbocsátva.
d. A bűnbocsánat
Ha a fentiek szerint megbántuk és megvallottuk bűneinket,
akkor Isten megbocsátja azokat.
Biztosak lehetünk abban,
hogy Jézus Krisztus vére eltörölte bűneinket.
A bűnbocsánat nem érzelem kérdése.
Megtörténhet,
hogy bűnvallásunk után nagy felszabadulás- és örömérzés tölt el.
Isten bocsánata azonban nem azon múlik,
hogy mit érzünk,
hanem az ő ígéretein alapszik.
Azért bocsát meg nekünk az Isten,
mert ő megígérte,
hogy megbocsát,
ha mi megbánjuk bűneinket.
Nem azért bocsát meg,
mert mi valami kellemeset érzünk,
hanem mert ő hű ígéretéhez.
Én,
én vagyok az,
aki eltörlöm álnokságodat önmagamért,
és vétkeidre többé nem emlékezem.
Ézs 43,25
További ige: 1Ján 1,9; Róm 8,33-34
A bűnbocsánatot nem érdemeljük meg,
az Isten ajándéka számunkra,
amit hit által fogadunk el Istentől.
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által,
és ez nem tőletek van:
Isten ajándéka ez;
nem cselekedetekért,
hogy senki se dicsekedjék.
Ef 2,8-9
További ige: Zsid 11,1
A bűnbocsánatot el kell fogadnunk.
Azt kell magunkról hinnünk,
amit Isten mond,
nem amit mások mondanak,
vagy amit mi érzünk.
Ha Isten azt mondja,
hogy megbocsátott nekünk,
akkor ez az igazság.
Isten igéje a bizonyosságunk forrása.
Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról,
hogy meghaltatok a bűnnek,
de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.
Róm 6,11
További ige: 1Ján 1,9
e. Kísértés és szellemi harc
Magunktól nem tudjuk megtenni,
hogy ne vétkezzünk,
ezért Isten Lelkének segítségére van szükségünk.
Ezt az erőt megadja az Úr,
ha készek vagyunk a megvallott bűneinket igazán elhagyni.
Ha az Úrra figyelünk,
csak akkor fogjuk teremni a „megtérésünkhöz méltó gyümölcsöt” (Mt 3,8),
vagyis a tiszta életet.
Az emberek is meglátják a változást az életünkben,
és ez jó bizonyság az Úr mellett.
Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt,
hogy lássák jó cselekedeteiteket,
és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Mt 5,16
Annak ellenére,
hogy mi igyekszünk a bűnnel szakítani,
a Sátán azt akarja,
hogy tovább vétkezzünk.
Csalogat,
csábít,
kísért.
A kísértés a Sátánnak az a próbálkozása,
hogy rávegyen bennünket,
hogy ismételten vétkezzünk.
Ehhez felhasználja gondolatainkat,
vágyainkat,
bűnös hajlamainkat és mások bűnös viselkedését.
Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.
Azután a kívánság megfoganva bűnt szül,
a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.
Jak 1,14-15
A kísértés még nem bűn.
Ezt az igazságot jól foglalja össze az alábbi mondás:
„Nem akadályozhatjuk meg,
hogy a madarak elrepüljenek a fejünk fölött,
de azt megakadályozhatjuk,
hogy fészket rakjanak a fejünkre.”
A kísértést le lehet győzni Isten erejével és az igével.
Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket.
Isten pedig hűséges,
és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni;
sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is,
hogy el bírjátok azt viselni.
1Kor 10,13
További ige: Mt 4,1-11
A kísértés mindig jelen lesz az életünkben,
de egy idő után megedződünk,
és le fogjuk győzni azokat.
A kísértések elleni küzdelmet lelki harcnak nevezzük,
amit „lelki fegyverekkel” kell megharcolni.
Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét,
hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.
Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik,
hanem erők és hatalmak ellen,
a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen,
amelyek a mennyei magasságban vannak.
Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét,
hogy ellenállhassatok a gonosz napon,
és mindent leküzdve megállhassatok.
Ef 6,11-13
További igék: 2Kor 2,14; Ef 6,14-18; Jakab 4,8
Néhány gyakorlati tanács a lelki harchoz:
Imádkozzunk (Lk 22,40).
– Az Úr Jézus ezt tanította a tanítványoknak.
Vigyázzunk gondolatainkra és tekintetünkre (2Kor 10,4-5;
Fil 4,8).
Forduljunk el a bűnös gondolatoktól,
és elménket töltsük meg jó és nemes gondolatokkal,
kiváltképpen Isten igéjével.
Ismerjük meg,
és higgyünk Isten igéjében!
Az Úr Jézus az igével válaszolt a Sátán kísértéseire.
Az igére gondolás a gondolatainkat is tisztán tartja (Mt 4,1-11).
A Biblia az Isten igéjét a Lélek kardjának is nevezi (Ef 6,17).
Kerüljük azokat a körülményeket és embereket,
amikor és ahol könnyen megkísértethetünk.
Ilyenek a gonosz emberek,
bűnös beszédek,
tisztátalan olvasmányok,
filmek és videók,
stb.
(1Kor 15,33;
Jak 4,7).
Gyakoroljuk a testvéri közösséget!
Nehezebb kísértéseinkről beszéljünk lelki testvéreinknek!
Kérjük tanácsukat,
és hogy imádkozzanak értünk!
Ha folyamatosan ellenállunk a bűnnek,
akkor egyre jobban megszeretjük Istent,
a tiszta életet és az ő szolgálatát.
Nem fogjuk szeretni a bűnt,
és igyekszünk attól elfordulni.
Kialakul bennünk a bűngyűlölet,
aminek minden keresztyént jellemeznie kell.
f. „Ha elestem is, mégis felállok!”
A kísértések elleni harcban nem fogunk mindig győzni,
lesznek olyan alkalmak,
amikor elesünk és vétkezünk.
Mit tegyünk akkor?
Ne maradjunk a bűnben,
hanem valljuk meg és hagyjuk el!
Az Úr Jézus megbocsát,
mert az újjászületés által gyermekei lettünk.
Ha vétkeztünk is,
az Úr ad erőt,
hogy abbahagyjuk és felálljunk elesésünkből.
De én az Urat várom,
a szabadító Istenben reménykedem:
meg is fog hallgatni Istenem!
Ne örülj bajomnak,
ellenségem,
mert ha elesem is,
fölkelek,
ha sötétségben lakom is,
az ÚR az én világosságom.
Mik 7,7-8
További ige: 1Jn 1,9
Ha vétkeztünk,
azzal nem szűnünk meg Isten gyermekének lenni.
Azonban nem szabad elkövetnünk azt a hibát,
hogy elesve vagy elcsüggedve maradjunk,
és azt mondjuk,
hogy mi már nem tudunk Istennek tetsző életet élni.
Senki sem tud a maga erejéből,
de Krisztusban mindenre van erőnk.
Mindenre van erőm a Krisztusban,
aki megerősít engem.
Fil 4,13
Azon sem kell töprengenünk,
hogy miért éppen velem esett meg ez a bűn,
miért történhetett meg.
Ne feledjük,
hogy még testben vagyunk és megtörténhet,
hogy vétkezzünk.
Nem az mutatja,
hogy újjászülettünk,
hogy soha nem vétkezünk,
hanem az,
hogy akárhányszor vétkezünk,
megvalljuk és elhagyjuk,
azzal a vággyal,
hogy többé ne forduljon elő.
g. Győzelmes élet
Fentebb azt mondtuk,
hogy a hívő ember életében elesések is megtörténhetnek.
Ilyenkor nem kell elcsüggednünk,
hanem bocsánatot kell kérnünk az Úrtól.
Azonban ez azt jelenti,
hogy a bűnbeesés csak elesés,
megbotlás,
és nem egy állandó életforma.
Mielőtt megtértünk volna az Úr Jézushoz,
addig állandóan vétkeztünk,
és minden kísértésnek engedtünk.
Ennek már vége,
mert Jézus Krisztusban győzedelmes életünk lehet.
Gyermekeim,
ezt azért írom nektek,
hogy ne vétkezzetek;
ha pedig vétkezik valaki,
van pártfogónk az Atyánál:
az igaz Jézus Krisztus,
mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért;
de nemcsak a mienkért,
hanem az egész világ bűnéért is.
1Jn 2,1-2
További igék: 1Jn 3,9-10
Az igében az a kifejezés,
hogy „nem cselekszik bűnt”,
azt jelenti,
hogy nem él folyamatosan,
életvitelszerűen bűnben.
A bűnnel szembeni győzedelmes élethez fontos az igével folyamatosan élnünk.
Az ige megmutatja,
hogy mit vár el tőlünk Isten,
és hogy mi a helyes viselkedés;
bemutatja a hívő ember jellemét,
gondolkodását és viselkedését.
Amikor imádkozunk,
arra kérjük az Urat,
hogy segítsen akarata szerint élni.
Az ige olyan,
mint egy tükör,
amiben megláthatjuk állapotunkat és cselekedeteinket.
Ebben segítnek azok az igehelyek is,
amelyek különféle bűnöket sorolnak fel,
például:
Róm 1,18-32;
Róm 12,16-21;
Gal 5,19-21; 2Tim 2,22-24; 2Tim 3,1-7 stb.
 
 
Emlékezz!
–Hogyan ismerjük fel bűneinket?
–Miután változik meg gondolkodásunk és egész életünk?
–Miért kell konkrétan megvallanunk bűneinket, és nem csak általánosan?
–Mi a bűnbánat?
–Miért kell bűneinket megvallanunk?
–Hogyan győzhetünk a kísértésekben?
Elmélkedj!
–Biztos vagy abban, hogy életedet teljesen Jézus Krisztusnak adtad, és hogy ő a te személyes megváltód?
–Milyen tapasztalataid vannak a bűn felismeréséről Isten világosságában? Ahogy az igével élsz, szoktad felismerni bűneidet, bűnös természetedet? Mit szoktál tenni ilyenkor?
–Bűnbánatodban milyen határozottan döntöd el, hogy elfordulsz a bűntől?
–Van-e benned most olyan bűn, amit meg kell vallanod, és el kell hagynod?
Cselekedj!
–Olvasd el a mellékletben a „Különböző bűnök listája őszinte önvizsgálathoz” szakaszt, és ha találtál olyan bűnt ebben a listában, amit elkövettél, de eddig nem vallottad meg, és nem tértél meg belőle, tedd meg most!
–Gyakorold a fenti „Kísértés és szellemi harc” szakaszban leírt tanácsokat, hogy győzelmes legyen a lelki életed! Légy kész tapasztalataidról beszámolni a következő órán!
–Olvasd el a leckében idézett igeverseket!