|
Nem azt tartom a legfontosabbnak az életemben, hogy a baptista
gyülekezetbe járok, hanem azt, hogy szeretnék teljes életemmel Isten
akarata szerint élni, az evangéliumok, a Jézus Krisztus tanítása
szerint. Persze ez nem kis feladat, embereknél lehetetlen - ahogy maga
Jézus Krisztus mondja.
Van
egy fogalom, amelyről az emberek ma nem szívesen beszélnek: a bűn. Ez a
szó azt rejti magában, hogy nem azért vagyunk a világban, hogy úgy
éljünk, ahogy jónak látjuk, hanem az ember főfeladata Istent imádni,
Isten parancsolatai szerint élni. Az
emberek jó része ma szinte teljesen Isten nélkül képzeli el az életet.
Ennek eredménye meg is látszik a világban: háborúk, gyűlölet, teljes
társadalmi-gazdasági zűrzavar. Jézus Krisztus és a Biblia arról tanít,
hogy aki nem Istennek szolgál, akarva-akaratlanul a bűn, a
gonoszság és végső soron a személyesen létező Sátán uralma alá kerül. Jézus
Krisztus nagyon sokat beszél még valamiről, amiről úgyszintén nem
szívesen veszünk tudomást: Isten ítéletéről, arról, hogy lesz egy nap,
amikor Isten megítél mindenkit aszerint, hogy hogyan élt, mit tett
életében. Akik nem hittek benne, akik nem szeretették Istent, és akik
ezáltal engedték, hogy a bűn, a Sátán uralmat vegyen az életük
felett, a pokolra az örök szenvedés és gyötrelem helyére kerülnek.
Hiszi ezt még valaki napjainkban? Jézus Krisztus erről beszél - nem is
keveset. Én
is úgy voltam húsz éves koromban, mint sokan. Vallásos voltam, de nem
tartottam magamat rosszabbnak másoknál. Végső soron sok rosszat nem
cselekedtem. És nem véltem, hogy Istenre túl sokat kellene gondolnom a
hétköznapokban. Valahányszor azonban magamba fordultam, mégis
éreztem a bűn súlyát a lelkiismeretemben. Hogy a cselekedeteim nem
Isten szerintiek, és a szívem mélyén gonoszság lakozik. Hogy az életem
nincs rendben - teljes egészében rossz irányban haladok. Hogy amikor
Isten ítélete elé kerülök, halálom után a pokolra jutok.
Mindezeket a gondolatokat természetesen mások előtt semmiképpen sem
vallottam volna meg, és én is csak félig-meddig vettem komolyan. Akkor
volt, hogy húsz évesen, a kezembe került egy könyv, amely olyan
fiatalokról írt, akik teljes egészében Istent szolgálják: kapcsolatba is kerültem ilyen fiatalokkal, és elkezdtem olvasni az
Újszövetséget.
Isten
hívását éreztem, hogy adjam át az életem egészen neki. Sokat
alkudoztam, amíg eljutottam odáig: „Istenem, itt vagyok, nem bírok
tovább nélküled élni, legyen meg a te akaratod az életemben, teljesen
neked akarok szolgálni!” Ez volt életem legfontosabb döntése. Amint az Újszövetséget olvastam, fokozatosan megértettem, elfogadtam és elhittem: A
mi cselekedeteink gonoszak - minden ember így születik. Jézus Krisztus
azért jött el a világba kétezer évvel ezelőtt és halt kereszthalált,
mert mi olyan távol vagyunk Istentől, annyira elképzelhetetlenül mélyen
a Gonosz hatalma alatt állunk - sehogy másként nem kerülhettünk volna
Isten
közelébe.
Az
evangélium örömhír: Jézus Krisztus kereszthalálával megváltott
bennünket. Aki Jézus Krisztusban hisz, annak Isten bűnbocsánatot ad,
nem kell többé félnie Isten ítéletétől, mert halála után Isten
befogadja országába, a mennyországba. De Isten csak annak ad
bűnbocsánatot, bűnös állapotából való helyreállítást, aki átadja az életét Neki, és teljes életével igyekszik
Őt szolgálni. Amióta Istenhez fordultam, eltelt több mint 20 év. Mégis minden napon ugyanaz a nagy kihívás az éltemben:
Az
emberi természetünk nagyon távol van Istentől. Minden nap megállni
imádságban Isten előtt, és kérni a kegyelmet, hogy az Ő akarata szerint
éljem az életet, amit tőle kaptam. Havas Péter
|